443. szám Beszámoló

Költészet VIII. Szonettkoszorú

By



Semmibe elveti, bárkivel ütközik elvei kardja,
nyugtalan, önkeze gátjait eltöri, megtöri zúgva
élete átlagos útjait; álmai, korszaka nagyra
 

késztetik, élteti; megfeszül állati ösztöne húrja
s pengeti; emberi érzelem, értelem égeti, tartja.
Mestere – mindene, művei érlelik, ihleti, hajtja,
könyveit élvezi: változik általa jelleme útja.
 

Nézete képtelen, önfeje elviszi bárhova, léte
városi értelem, éktelen indulat éjhideg alja;
ostoba koldusa hergeli s elnyeli tízezer akna.
(Úttalan életek intenek: állani illene! vége,
 

oktalan eltelik élete; megveti, semmire adja,
elveri, kergeti álmait …) Utcai szelleme, vére;
egymaga támasza: önmaga istene, önmaga apja!

You may also like