367. szám Riport

Kapaszkodni egy maroknyi rögbe (Otthontalan művészek)

By

Az egyesület – 2006 október 13-a óta – létezik. Pedig jelenleg hivatalos
bankszámlaszámmal sem rendelkezik. Mégis, megalakulása óta több esemény történt
vele, – és ezt bátran leírhatom – mint bármely másik, hasonló nonprofit
civilszervezettel. Az indulás bürokratikus akadályairól mesélt Horváth Csilla
elnök asszony, Nikodém Miklós költő pedig arról, hogy mit jelent számára a
„VAGYUNK” Egyesület.

Horváth Csilla elnök:

Tavaly október 26-a óta vagyok az egyesületünk elnöke. Egy hajléktalanokkal
foglalkozó művész javaslatára már 2005. nyarán megindult egy szerveződés a
hajléktalanok között. Ám ezeken a megbeszéléseken kevesebb hajléktalan vett
részt, mint pártoló. Már a jogi formáját vitattuk a szervezetnek, mikor az
érdeklődés leapadt részünkről. Ezért a Hajléktalan Amatőr Művészek Baráti
Társasága (HAM BT) elhalt.
Egy évvel később új emberekkel kezdtünk neki a szervezésnek, melyet két
szociális szervezet erősen támogatott az EQUAL A/57-es program keretében. Ekkor
már bekapcsolódtak a Fedél Nélkül szerzői közül többen, azaza hajléktalanok
részéről is komolyabb érdeklődés mutatkozott. A Fedél Nélkül szerkesztőség adta
az addig nagyon hiányzó infrastruktúrát, azóta is a szerkesztőségnek is otthont
adó melegedő-épület a bázisunk. A leendő tagok közti kommunikációt így
egészítette ki a telefon, e-mail és levél. A legfontosabb segítség az EU-s
program által támogatott jogászi támogatás volt, mellyel rövid időn belül
juthattunk egy szakmailag profi alapszabály-tervezethez. Az erős karakterű
jogász jelenlétében a véglegesítés sem húzódott el hónapokig.
Alakulásunk napján (2006. október 13-án, pénteken) első kiállításunk is
megnyílt. A bírósági bejegyzésünkkel sem volt még semmi probléma, mert az 2006.
december 12-én megtörtént. Indulási nehézségeink inkább a bürokrácia jellegéből
adódtak. Első elnökünk, Vida Géza megpróbálta elintézni az adószámunkat.
Kitöltötte a hivatalos formanyomtatványokat, leadta, majd hiánypótlásra
szólítottak fel bennünket, kiderült közben, hogy más egyéb hivatalos iratokat is
ki kellett volna töltenie, be kellett volna szereznie, de ezekről szóban igen
hiányosan tájékoztatták. Aztán Géza meghalt, már soha többé nem tudott intézni
semmit az egyesületért… Halála után az APEH értesített bennünket, hogy nem
kapjuk meg az adószámot, mert hiányos és hibás kérvényt nyújtottunk be. Ha akkor
sikerült volna a cégbejegyzésünk, akkor formálisan is egyesületként
működhetnénk, és már régen lehetne számlaszámunk is.
Ahogy megválasztottak elnöknek, saját kezembe vettem az ügyet idén januárban.
Amikor először bementem a hivatalba, úgy elhessentettek, mint a legyet!
Kiderült, hogy a bíróságtól új végzést kell kérnünk, mert az elnök személye
megváltozott. Ezért ezt a változást be kell jegyeztetnünk, a változás alapján
kaptunk egy ideiglenes végzést, az alapszabályunkra is rá kell üttetnünk a
pecsétet, május 22-én kapjuk meg a végleges határozatot. És ha majd ez is a
kezünkben lesz, közjegyzőnél kell hiteles másolatot készíttetnünk, majd pedig
ezeket kell leadnunk az adóhivatalnak. Hogy minek kell az adóhivatalnak egy
jogerős alapszabály, arról fogalmam sincsen. De mert kérik, bevisszük – ha lesz
rá pénz. Elképzelésem sincs, hogy mennyibe fognak kerülni a másolatok a
közjegyzőnél, de minimum 10-15000 forintra számítok.
Az egyesületünknek jelenleg van pár ezer forintja, de ha ez mégsem lenne elég,
akkor a tagságunkhoz kell forduljunk, hogy dobjuk össze a hiányzó részt. Sokan
tartoznak a tavalyi tagdíjakkal is, az ideit pedig alig páran fizették be.
Viszont, ha minden pénzünk elmegy a bejegyzésre, hogy meglehessen végre az
adószámunk, és hogy végre megnyithassunk egy bankszámlát is, akkor sincs miből
fedeznünk működési költségeinket. (Az elnökasszony a beszélgetés óta a közjegyző
hitelesítette másolatokkal is megjárta már az APEH ügyfélszolgálatát, ahol nem
értették mit is akar ezekkel a papírokkal, nekik ilyesmire nincs szükségük.
Írásban kért tájékoztatást az APEH-től, válasz a júniusban feladott levélre még
nincs…)
Kiállításokkal és fellépésekkel szeretnénk „kalapozni”. Nagyon bízom abban, hogy
ezekből az akciókból nem csak erkölcsileg fogunk majd profitálni. Sok
elképzelésünk van. Kiállításunk volt Budapesten több helyen is, az érdeklődök
száma vltozó, de az alkotások vásárlása inkább nőtt. De voltunk a Kőbányai
Szabadidő Központban is. Volt olyan kiállításunk 2007október 13-án, amelynek az
aktualitását a budapesti EQUAL konferencia adta. Angol, francia és spanyol
küldöttség négy helyszínen is láthatta a magyar hajléktalanok alkotásait.
De messzebbre is eljutottunk, voltak tavaly a képeink és a művészeink Londonban
és Párizsban, idén áprilisban pedig Pozsonyban. Januártól februárig a
Rákoscsabai Közösségi házban, márciusban az Ombudsmani hivatalban volt
kiállításunk és fellépésünk. Ennek köszönhetően találkozhattunk egyik
szimpatizánsunkkal, aki közvetített minket Macskássy Izolda felé. Így
történhetett meg a festőművésznő árverezéssel egybekötött kiállítása és
felajánlása a számunkra, amely a Benczúr Hotelban rendeztek. Megkerestek
bennünket a harmadik kerületi művelődési háztól, és a nyár folyamán szeretnénk
ott is fellépni. Szeptember-októberben pedig egy második kerületi cserkész
klubban fogunk kiállítani. Az egyesületünk attól működik, hogy a tagjai
működtetik! Amint fölajánlanak nekünk egy kiállítási lehetőséget, azonnal
lecsapunk rá. Kiállítjuk a legjobb képeinket és műsort is adunk, ha kell.
Megmutatjuk ország-világ előtt, hogy mire képes az ember, akkor is, ha éppen
hajléktalan. Így talán a munkaadók közül is sokan eljutnak arra a
következtetésre, hogy akik ugyan nem képesek festeni, vagy verset írni, azoknak
is lehetnek jó képességei más munkaterületeken.

Nikodém Miklós költő,
színművész

A „Vagyunk” Egyesület 17 alapítójának egyike vagyok, amúgy jó tíz éve
művésznéven publikálok a Fedél Nélkülben. Amíg létezik a hajléktalanok
problémája, addig van létjogosultsága az egyesületnek, és kell is, hogy jövője
legyen… Nagyon nehezen, de azért csak sikerült megalapítanunk az egyesületünket.
Azért hoztuk létre, hogy tudjanak rólunk, hogy tudják, hogyan kínlódunk,
erőlködünk, de azért mégiscsak tesszük a dolgunkat, ki-ki azt, amiben
jeleskedik. Hogy egyáltalán észrevegyék azt, hogy vagyunk. Van, aki fest, más
szobrászkodik, van, aki verset vagy prózát ír, esetleg színészkedik.
Majdnem mindegyik tagunkat jól ismerem, mivelhogy azonos körben mozgunk, És így
néhányukkal volt már az alakulásunk előtt is személyes kapcsolatom. A
kiállításainknak és fellépéseinknek köszönhetően felfigyeltek ránk, remélhetőleg
most majd előrébb tudunk lépni.
Nagyon bosszantott, hogy a hajléktalan művészembereknek nincsen semmi esélyük az
előrelépésre, vagy hogy tudjanak egyáltalán haladni valamerre. Együtt valamit
csak össze tudunk hozni, még ha nem is nagyon sokat. Ezért tartom szívügyemnek
és ezért vagyok annyira buzgó. A Fedél Nélkül minden hónapban meghirdeti a
pályázatát, és annak díjkiosztóján is ott vagyok, még akkor is, ha nem nyertem.
Egyrészt azért, mert a Györgyike mindig szól nekem, másrészt pedig azért, mert
elég sok olyan alkotó van, aki szégyenlős, lámpalázas és nem tudja, meri a saját
műveit felolvasni. Azok helyett én szoktam beszállni.
Sok pesti és vidéki felolvasásunkon jelen voltam, szerettem mindegyik
fellépésünket, de a legemlékezetesebb és a legremekebbül sikerült a debreceni
volt. Most már talán egy kicsivel többen ismernek, hála az újságcikkeknek, a
televíziós bemutatkozásainknak, ahol a képes felemet én is megmutattam a
világnak. Egyébként nem sok minden változott körülöttem, ugyanúgy élek, mint
azelőtt. De azért az alkotó kedvemet jelentősen megtámogatták ezek az események.
Ezelőtt kevesebbet írtam, mint mostanában. Az írásaimat összegyűjtögettem, és
szeretnék kiadni első önálló kötetemet. Csak hát ugye a pénz! Financiális
problémák akadályoznak.

(Nikodém Miklóssal készült részletes életútinterjút reményeink szerint későbbi
számaink egyikében közöljük).

You may also like