Hazám?

Az ám!… e szó minden… de ma már inkább csupán talány.
Csak ott lehet a boldogság – de hová lett, – utána mi maradt?
– Család? Ó, hát az olyan, mint a közbiztonság – Reménytelenség, teatralitás.
– Munka? – Hol van, de inkább nincs, hol volt, de már nincs „megszűnt – bezárt”.
– Ház? – Erről már meséltek!… Milyen is lehetne? De itt éltem, élem életem, hol hazám, ezért e szó: „ház” – álom, mire válaszom: neeee máááá!
– Gyermek? – ki őszintén szeret! Nélkülözése hol hazám… maga a cián!
– Ételünk? – családunknak Gundel séfje sose főzte,… néha tán az önkifőzde, igaz se volt – talán. Ma mi hever ingyen-konyha asztalán, nem tudni ki főzte, családom s jómagam mind megette!
– Szeretet? – mikor van jó, sajnos a nélkülözés néhol tönkretette.
– Egészség? – pénz nélkül a fene megette, csupán annak van, ki életünk lehetetlenné tette!
– Vidámság? – bár megteremt helyén a szomorúság, igazán kedvünk nem szegte!
– Harmónia? – az van, hisz egymást veri nemzetünk remek egyetértésben.
– Nemzet? – Igaz Magyar! Megélt, megért, megtért, hisz, nélkülöz, marad!
Ezért van még Hazám!
– az ám!

0