405. szám Széppróza

Dragon Airlines zrt

By

Hol volt hol nem volt, de élt egyszer egy magányos sárkány. Mivel a hercegek – hogy megvédjék a nekik feleségül felajánlott királykisasszonyokat – sorra lekaszabolták a hétfejű sárkányokat, s így a sárkánypopuláció végzetesen megcsappant, és végül sárkányunk egyes egyedül maradt.
Ráadásul valamilyen motiváció révén csak két fejjel született, testileg is kisebbre sikeredett sárkánytársainál, s vegyük még hozzá, hogy már nagyon hosszú ideje nem tudott senkihez sem szólni……..hát volt ennek a sárkánynak éppen elég baja.
A falubeliek néha látták, hogy hatalmas, páncélos, pikkelyes testével előtekergőzik a távoli hegygerincen lévő barlangjából, kiterjeszti szárnyait, orrlyukain kifújj egy jó adag kénköves tüzet, aztán a két fejét a falu felé fordítva – hosszas töprengés után – visszamászik a barlangjába.     
A környékbeliek nem is igen féltek tőle, mert a sárkány még soha nem támadt senkire.
Történt azonban, hogy az ország királya családjával, udvartartásával a tartomány ifjú hercegéhez érkezett látogatóba. A király világszép lányát a daliás hercegnek szánta, és ez jó döntésnek látszott, mert a két fiatal az első pillanatban egymásba habarodott.
 – Nos kedves Öcsém! – mondta a király a hercegnek – nőül adom hozzád a legkisebb lányomat, de kizárólag az ősi szertartás szerint.
– Azaz…?
– Hallottam, hogy él a környéken egy sárkány, akit ti Dragónnak neveztek. Az is köztudott, hogy a sárkányok szeretik felfalni a királykisasszonyokat. Ezért a klasszikus metódus szerint fogunk eljárni: az esküvő előtti napon felvisszük lányomat a sárkány barlangjához, ott kikötözzük egy sziklához, és amikor a szörnyeteg ráront mennyasszonyodra, te előugrasz rejtekhelyedről és lekaszabolod Dragónt. Lesz nálad aranypajzs, mely visszatükrözi a nap sugarait – jórészt megvakítod ezzel a sárkányt – így aztán a minden páncélpikkelyen áthatoló gyémántkardod segítségével könnyen elvégezheted a mészárlást. Jó, ez pár száz liter sárkányvérrel jár, de ha megfürdesz benne – mint te is tudod – örök életedre sebezhetetlenné válsz. És túl ezen, tiéd lesz lányom keze.
– Bocsánatodat kérem, hogy  közbeszólok atyám…..de nem lesz ez így jó – mondta ekkor a királykisasszony.
– Aztán miért nem?
– Mert ez az utolsó sárkány. Ez más, mint az összes többi volt.
– Miért más?
– Mert ő az utolsó, meg amúgy is csak két feje van és soha nem bántott embereke.t
– Lárifári! Anyádat én is így mentettem meg egy sárkánytól, miért akarsz te más lenni, mint a többi rendes királykisasszony?
– De jó apám!…… toppantott a királylány.
– Semmi apám! Semmilyen jó apám! Vagy minden a rítusok szerint történik, vagy nem lesz itt semmiféle esküvő! Végeztem, elmehettek s holnapig gondolkodhattok a döntésemen.
A fiatalok visszavonultak a palota függőkertjébe és izgatott tanácskozásba kezdtek:
–Nagyon sajnálnám, ha meg kellene ölnöm a sárkányt, az utolsó sárkányt a világon – mondta a herceg. – Ráadásul csak két feje van, engem pedig a hétfejű sárkányok elleni harcra képeztek ki. Ez így nem lenne sportszerű.
– Hát akkor ne is csináljuk! – vágta rá a királykisasszony. Inkább szelídítsük meg, szelídítsük meg annyira, hogy a kezemből egyen, és többé soha ne fájjon a foga királykisasszonyokra. Azt mondják, kedvességgel, jósággal minden földi lányt meg lehet szelídíteni. Gyere, menjünk most azonnal Dragon barlangjához!
Így is tettek.
– Sárkány! Hallod sárkány? – kiáltotta a lány a barlang bejárata elé érve. Gyere ki mert beszélnünk kell veled. Ajándékot hoztunk neked.
– Persze, persze…..ismerem én az ajándékaitokat! – dörögte a sárkány.
– Már megint egy törékeny hercegnő, gondolom. És ki kell jönnöm, hogy harcoljak érte. Megmondom, úgy, ahogy van, nem fogok harcolni. Ha egyenlő feltételekkel indulnánk, nem mondanék mindjárt nemet, de az ilyen kirakatküzdelmekből – ahol mindig veszítenem kell – elegem van. Hát mit gondoltok?!…. Ha én igazán akarnék egy királykisasszonyt, bármikor elragadnám magamnak.  De nekem nem kell egyik sem. Soha nem is kellettek. Soványak, rágósak, ínasak, se ketchupom, se mustárom, hát ki kíváncsi rájuk? Csak azért, mert a mesékben így írták meg??…nem, nekem ebből elegem van, menjetek innen és hagyjatok engem békén! – azzal visszahátrált barlangjába.
– Kedves Hercegem! – suttogta a királykisasszony – biztosan van olyan valami, amit az a sárkány szeret. Legyen az étel, legyen az ital, de meg kell kérdeznünk tőle.
A lány ismét a barlang bejárata elé állt, és mézédes hangon hívogatni kezdte a sárkányt.
–Sárkány, kedves Sárkány!
–Micsoda? – kérdezte hosszas tétovázás után a sárkány. Ismételd meg! – és hallották, hogy a sárkány ismét feléjük tart a barlang mélyéről. Ijedten hátráltak, s amikor utolérte őket Dragón, látták, hogy hatalmas könnycseppek gördülnek le bronzpikkelyes pofáján.
– Soha, senki nem mondta még nekem, hogy kedves sárkány! – rázta meg két fejét hitetlenkedve Dragón.
– Ne sírj, kedves sárkány! Annyiszor fogjuk neked mondani neked, hogy kedves, amennyiszer csak akarod, mert meg szeretnénk szelídíteni téged.
– Én már meg vagyok szelídítve – mondta halkan a sárkány – és éppen ez a bökkenő.
Csak rajtatok kívül még senki sem jött rá. Ti olyan jóindulatúak vagytok, hogy én már nem is viselkedem úgy, mint egy sztereotip sárkány. Még soha, senki nem kérdezte meg a világ egyetlen sárkányától sem, hogy mit szeretne enni – inni, hanem mindig csak királykisasszonyokat ajánlottak nekünk, hogy aztán lemészárolhassanak bennünket.
– Ennek vége kedves sárkány! – mondd meg nekünk, mit szeretnél igazából enni, inni?
– Hát! – mondta felcsillanó szemmel a sárkány – ebédre jól esne egy mozsárnyi kénkő, amit leöblítenék egy hektócska petróleummal. Tudjátok, ez olyan menü a sárkányoknak, mint nektek a rántott hús sült krumplival. Apám sajnos túlzásba vitte a lakk benzin fogyasztást, ez olyasmi, mint az embereknél az alkoholizmus, talán ezért lettem én egy ilyen furcsa kétfejű szerzet.
– Nem baj.- mondta a királykisasszony-mi így szeretünk téged, és ki fogunk találni valamit.
– Biztosan van valami, amiben hasznos lehetek – válaszolta örömmel a sárkány
Úgy gondolom, jó lenne valamire a szárnyam, a páncélzatom, hogy hálás szívemről ne is beszéljek.
– Igen,igen….- mondta némi gondolkodás után a herceg-aki kiváló külföldi üzleti főiskolákon tanult, és két lábbal állt a földön. Mondd csak, jó Dragón, mennyi idő alatt tudod átrepülni az Óperenciás-tengert? Egy óra alatt? Értem. És mennyi utas fér el a hátadon? Száz? Nagyon jó.
És hányszor tudod egy nap alatt oda-vissza megtenni a távot? Háromszor? Fenomenális! Akkor mi, itt és most megalapítunk egy zártkörű repülési részvénytársaságot. Legyen a neve mondjuk : Dragón Airlines Zrt.
Te leszel a repülő utashordozó, én a kapitány, jövendő nejem-a királykisasszony-pedig a fő stewardess.
Így is lett.
Az idejét múlt módszerekkel dolgozó griff-madár, kondorkeselyű, szirti sas-légitársaságok ideje lejárt, sorra csődöt jelentettek, mert a világon minden ember a szupergyors, biztonságos és barátságos sárkányjárattal akart utazni.

You may also like