569. szám Vers

Búcsú szonett Bachusnak

By


Hűtlen lettem hozzád Kedves Bachus,
Valahogy nem vonz már a tivornya,
Nehéz útra léptem, cél: Parnassus,
Múzsám ösztökél, s dicsfény hívogat.

Oly sokszor kóstoltam borgőzös kéjt,
S másnap mindig rám tört a méla bú,
Múzsámnak áldozom mától az éjt,
Szőlőhegy leve már nem hoz vigaszt.

Csak a csók pezsdíti bennem a vért,
Múzsám őrzi ezentúl álmomat,
S rám csókolja bélyegét: ÖRÖKLÉT!

Hatalma alól nem szabadulok,
Láncra fűz és szórja rám szerelmét,
Csókjai özönében vonaglok.

You may also like