Már egy ideje
Csak Istenre
Gondolok mindig,
Meg-megállva,
Nyikorgó gondolatokkal
Fejemben vagyok, serényen.
Én még ember se
Voltam!
Ordítottam, toporzékoltam,
Hagyja az igazságot
Másra,
Engem vigyen fel
A „padlásra”!
De (csak) szeretett,
És mosolygott némán.
Nem is tudtam,
Hogy figyel énrám.
Megértő sóhaja
lebben az égen,
Kékítőt old
Az ég vízében.
