571. szám Vers

Apokrif

By

írva lesz a nagykönyvekben  
amit el sem követhettem

Két órája fekszem és jajgatok
Te fölém hajolva hosszan nézel
Őrzöd az utolsó éjszakámat
Hosszan simogatsz, delejes kézzel
–Körülöttünk a farkasok járnak
Elaludnék végre csendben, – lassan
Talán az ég, vagy a csontom reccsen
Várom hogy a jövőm elhagyhassam
Hisz régi érdem, nem számít egy sem
Hozzá nem szeretnék sem fűzni
Ahhoz, hogy mért születtem a napra
Nevem te sem fogod kibetűzni
Mikor földbe taszít Isten kegye
Hogy szálljak ennél is pokolabbra
Hogy szárnycsonkjaimat is elvegye

You may also like