562. szám Vers

A fáradt hirdetőoszlop

By


Itt állok már régen.
Ide raktak.
Sok mindent megéltem, de
Engem legalább hagytak.
Tartottam a hátam,
Azt hittem, bereped,
Ne azt olvassátok, ami rajtam van,
EMBEREK!

Nem tudok elmenni, hisz
Betonban a lábam.
Szívesen elmennék,
segítsen valaki!
Ennyi moslék, szennyet már
nem bírok tartani.

Alig várom, hogy megegyen a rozsda, s
Vigyenek a temetőmbe,
Be a kohóba.

De mi lesz akkor, ha újraöntenek?
Kezdhetem elölről ezt a nyomorult életet.
Abban bízom, hogy hasznos lesz belőlem, és
hintavas leszek, egy boldog család kertjében.

You may also like