Hamisan csillan a lámpa fénye,
Bántja megfáradt szemem,
Szürke a nappal, nincs feloldozás,
Angyalok sírnak velem…
Istenek könnyét szárítja a szél,
Átázott lelkem sikít,
Halok, vagy élek, csak várom a véget,
Sehogy sincsen jól ez így…
Ebédem kigúnyolva megtagad,
Szomjam nem csökkenthetem,
Elveszett gondolat incselkedik,
Kísért és játszik velem…
Szeretlek, te is tudod,
De kell-e még mit adhatok,
Hív-e még a két karod,
És ég-e még az ajkadon,
Hol szerelmem nyomot hagyott…
Balsorsomat átkozom,
Ha elborít a fájdalom,
Ha benne bízol, rád hagyom,
De még mindig álmodom…
Mert ölelésed oltalom,
És viszlek gyenge vállamon,
Míg megpihensz az ágyadon…
