Csorba és repedt a fehér tányér
Pokolba megyek magácskáér’
Szemünkön üveg de elég a szó
Csókunk nem illő de helyénvaló
Repül a tánc bár ritmusa nincsen
Egekbe röpít egy aprócska isten
Borul az asztal de kevés a kár
Fejét vakarja ezer tanár
Odakint ritkábban zúdul eső
Kevés a vadász ki pont erre lő
Szénakazalban elveszett tű
Reggelre zöldellhet száz hangafű
