időn át, hajnalban
ígéretek lebegnek,
mint csillagpor
( szóbeszéd )
vágyakozó suhogás
minden sarkon
sebességgel,
ízes árnyékokkal
felhők közt
( zúgva zsong a lét )
amit nem mondtál
csak sóhajban,
( képzeletbe ágyazva )
befejezetlen sorok
miért tartjuk fogva
magunkat,
csak álló pillanatokban
lassan elérhetetlen
a „majd” az idő
( mint víz,
a híd alatt )
de a szívünk,
hű beteljesítetlenség
( lebegett akár kép )
visszhangozza megjegyzéseinket
végtelen vágyban,
és mégis
izgat/nem is
hangtalan
( érintés nélkül )