Öten utaznak a kupéban, a Nyugatitól Komáromig szótlanul és sótlanul. Ekkor megszólal az egyik: bakfitty. Ezen a többiek elmerengnek. Hát ezt meg mért mondta?
Két perc múlva megszólal a másik: nyikhaj. Ezen a többiek elmerengnek. Vajon kinek mondta?
Három perc múlva megszólal a harmadik: abrakadabra. Ezen a többiek nagyon elmerengnek. Tán csak nem varázsló ez a pacák?!
Négy perc múlva megszólal a negyedik: ajajjajjaj. Ezen a többiek nagyon-nagyon elmerengnek. Ugyan mi baja ennek, miért jajgat??!!
Öt perc múlva megszólal az ötödik: hűha, húúúúú. Ezen a többiek borzasztóan csodálkoznak. Ez aztán végképp érthetetlen. Még egyszer mondom, ez aztán tényleg érthetetlen.
Mi ebből a tanulság? Abszolúte semmi.
Hát, akkor mi a fészkes fenét akarok ezzel az egésszel? Én, tisztelt bíróság, esküszöm, hogy ártatlan vagyok. Azt, tisztelt bíróság, hajlandó lennék bevallani, hogy grafomániás vagyok, de csak akkor, ha leveszik a kezemről a bilincset. Akkor mindent bevallok, még azt is, amit jövőre, vagy öt év múlva fogok elkövetni.
Tudja, tisztelt bíró úr, mostanában állandóan rágják a fülemet, hogy rövideket írjak. Hát, tessék, itt van. Ha Nektek ez kell! Rengeteg rövidet fogok írni, lesz köztük gyöngyszem is, de szemét is. Válogassatok kedvetek szerint. Csak rajta, ne szégyenlősködjetek.
