(Mese a labdarúgó világbajnokságról).
A csoda még kétezer harmincnyolcban történt. A FIFA kongresszusán, ahol a 2050. év labdarúgó világbajnokság helyszínét sorsolták. Három pályázónak volt még esélye, Luxemburgnak, Máltának és Magyarországnak, mint az akkori világ három labdarúgó nagyhatalmának. A régi nagyok, mint Brazília, Anglia, Németország, Spanyolország, már rég leszálló ágban voltak. Az utolsó világbajnokságot is Mongólia nyerte, újkori tatárjárásnak is nevezték ezt a vébét. Nos, talán már a helyszín is elárul valamit, ugyanis a sorsolást Budapesten, a Vigadóban rendezték. A sorsolás maga sem volt szokványos, Jónás a jós vizipocoknak kellett eldöntenie a helyszínt. Ez úgy történt, hogy három víz alatti házikót,
a három nemzet színére festettek, és amelyikbe bemegy, az lesz a nyerő. Láss csodát, a kis állat a piros-fehér-zöld házikóba ment be, így Magyarország kapta a rendezés jogát.
Sokan csalást emlegettek, hogy a házikóba Pick szalámit rejtettek, vagy talán egy csinos pocoklány várta. De ezek csak mende-mondák voltak. A lényeg, hogy mi rendezzük a vébét.
A kis pockot egyébként az olimpiai érdemrend arany fokozatával, valamint a tiszti kereszt gyémánt kukac díjával is kitüntették.
Megkezdődtek az építkezések. A legnagyobb stadiont a parlament helyére tervezték, sok funkciója már úgy sem volt, cirkusz és állatházként működött a gyerekek nagy örömére.
Az öregek még emlékeznek, hogy előtte sem volt igen más funkciója. Az üléseket már régen Balatononőszödön tartották.
Szállodákat is kellett építeni, így került az akkor már kristálytiszta Duna partjára három hatszáz emeletes építmény. A közlekedést levitték a föld alá, felül öko-erdőket telepítettek, rengeteg parkot, ahol csak sétálni lehetett. A belvárosban szafari parkot hoztak létre, oroszlánok, elefántok, tigrisek éltek itt békességben az emberrel.
Végülis a dúsgazdag Magyarországnak meg sem kottyant e nagyszabású rendezvény kivitelezése.
És elérkezett a nagy nap. A világbajnokság megnyitója.
Az egész ország fényárban úszott. A kertekben, a házak tetején és a hegyek ormain csodálatos, álomszép tűzijáték kápráztatta el a világot. Egy ország szíve dobogott most egyszerre. Minden állampolgár két hónap fizetett szabadságot kapott. A hölgyeket, akiket nem nagyon érdekelt a foci, állami pénzen a legszebb szigetekre vitték nyaralni.
A nyitó mérkőzést természetesen a Magyarok játszották a harmatgyenge Argentinokkal.
A játékosok kifutottak a pályára, a labda már a kezdő körben volt. Bírót sehol nem lehetett látni, mint az őskorban, ma már csak videóbírók vannak.
A lelátón kétszázezer ember őrjöngött, míg a háromdimenziós tévék előtt több milliárdan nézték a kezdetet. De mi történik? A pálya szélén egy apró termetű nő készülődik a kezdőrúgás elvégzéséhez. Görbebotjára támaszkodva lassan középre tipeg.
Csak most látom, hogy Panka az. A Győri ETO tiszteletbeli elnöke, kinek szíve helyén is labda dobog. A lelátókon néma csend, lélegzet visszafojtva figyelik, ahogy belerúg a labdába, majd egyszerre felugorva kántálták, Panka, Panka, Panka. Végre elkezdődött a kétezer ötvenre kiírt labdarugó világbajnokság döntője.
Hogy hogy alakult?
Azt fedje a jövő jótékony homálya.
