Felszakad bennem egy kérdés.
Már percek óta szaggatom,
sárga-zöld polipként kapaszkodik
ott mélyen, lenn, a torkomon.
– Nagyon régi kérdés lehet,
hisz kurvanehezen szakad!
Horkantva-köhögve feltépem, s köpöm,
nyúlós kérdőjelként ékíti a falat.
A szűzfehér falon most neonzölden folyik.
Nem tudod róla levenni a szemed!
Pontokat, vesszőket, gondolatjeleket
néznél bár, de nem látsz. Csak a kérdőjelet.
Mi van, faszi? A fal makulátlan
a lakásban otthon, tinálatok?
Engedjél be! No, egy percre csak!
Ígérem, számtalan jó nagy kérdést hagyok…
Hol kevés a kérdés, ott könnyű ám a válasz!
De arrafelé, amerre én lakok,
sok rászáradt kérdés a falon egyre vastagabb,
– és egyre ritkábbak a válaszok…
