Rosalinda egy szép napon felébredt bár utólag átgondolva inkább csak egy szar nap volt.
Arra gondolt, kik is a hősök? Akik saját életüket kockáztatva igyekeznek megmenteni a világot, mint Batmen? Vagy olyan figurák, mint akit Nicolas Cage alakít a Holtak útjában?
A sikerélmények nélküli és bűntudatban élő emberek, hogy nem tették meg, amit meg lehetett volna tenni, amire Hippokratészi eskü kötelez.
„Én (…), esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Legfőbb törvénynek tekintem a betegek testi és lelki gyógyítását, a betegségek megelőzését. Az emberi életet minden megkülönböztetés nélkül tisztelem. Orvosi tevékenységem soha nem irányul emberi élet kioltására. A betegek emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartom, bizalmukkal nem élek vissza és titkaikat haláluk után is megőrzöm. Tanítóimnak megadom az illő tiszteletet, orvostársaimat megbecsülöm. A betegek érdekében ismereteimet, tudásomat folyamatosan gyarapítom. Minden erőmmel arra törekszem, hogy megőrizzem az orvosi hivatás tisztaságát és tekintélyét. Az … Egyetem hírnevét öregbítem és megbecsülését előmozdítom.”
Amúgy más egészségügyben dolgozókra is igaz ez. Rosalinda felvette a szuperhős jelmezt és ezt mondta:
– Na most megmutatom a világnak, ki a fasza gyerek, és megmentem a világot. Vesszek meg, ha nem. – De mire útnak indult volna elkapta a hasmars, majd a hányás.
– A k…a életbe, ma sem váltom meg a világot – földhöz csapta a vázát, ami a kezébe akadt.
A szomszéd néni a nyitott ajtón nézte az ingyen műsort, majd megszólalt:
– Te vagy maga, mi a neve önnek. Te gyerek, mi ez a hacuka rajtad, nincs még farsang, mit csinálsz?
– Én, mama, szuperhős leszek, megmentem a világot, mint Batman vagy Jézus vagy mit tudom én.
– Mi a picsának akarod megmenteni a világot? Már ne is haragudj, de kevés vagy mint mackósajtban a brummogás. Régen elvoltál a kis életeddel, most mi bajod van? Ha jót akarsz tenni, menj és vigyél pár ruhát a vöröskeresztbe a szegényeknek, vagy adj pénzt, esetleg valami állatmenhelyre vigyél ennivalót.
– Pénzem, az nincs, de van pár felesleges cuccom, azt lehet elviszem a szegényeknek.
Rosalinda vállát megveregette a néni.
– Csak nem vagy Te annyira lúzer, mint amilyennek látszol. Te vagy az én hősöm. – Adott egy cuppanós puszit a lánynak. A könnyei végigcsorogtak az arcán.
Amikor átadta a csomagot a segélyszervezetnek, Rosalinda nagy örömet érzett. Elgondolkozott rajta, vajon az akar hős lenni, aki saját magán nem tud segíteni, vagy ez egyszerűen pótcselekvés. Rákeresett a neten, ki is a hős.
„Te vagy a Hős, az Életed igaz hőse. Aki nyer vagy veszít, de nem adja fel. Mert hiszi, mert tudja, ameddig él, ameddig a szíve lüktet, van út, van esély. Bármire.”
Todorovits Rea.
Ezután lefeküdt aludni, és álomba sírta magát. Még sose volt ennyire boldog.
