Át kéne mosni a lelkemet, hogy a sok
rárakódott év áttetsző legyen, mert úgy
könnyebben látja az elfáradt szemem,
amit a múlt viharai összehordtak az
akaratomon kívül, alattomos csendben,
És ez bizony nincs így rendben.
Hiszen a lélek kőkemény adomány,
védőpajzs a létben, a harcban, a csalfa
gyengeségben, a démoni csábításban,
űzi az átkot, a bajt, a hazugságot, és
ebben a küzdelemben is óvja tested,
erőt ad, hogy magad körül tegyél rendet.
Mert a lélek örök és hűséges szolga,
még a sírgödörben is, ahonnan kristálytiszta
út viszi az Úr színe elé, végérvényesen átkarolva
a mindenséget, az angyalok dalával egyetemben.
És odafönn a mennyben, a tisztaság és nyugalom
arany palástja alól, azért olykor pillants le a világra,
hátha segíteni kell egy másik léleknek is
valahol.
