Mostanában a fekete palástos ólálkodik körülöttem. Sorban lopkodja el az ismerősöket, barátokat, még a rokonokat is.
Próbálok nem gondolni rá. Helyette az éltre készülök. Ami még hátra van, legyen édes, virágos és kedves. Ne járjon itt más, csak az öröm, a ma, meg a holnap boldogsága. Az, hogy élek, már önmagában is örömteli ajándék.
Udvaromon játszik a fehér és a fekete cica. De a fekete élénkebb és játékosabb. Ő Lucifer, zöld szemekkel. Röviden: Luci. A fehér Mirci, maga a hétköznap. Csendes, keveset eszik, folyton szomorú. Gyászolja Csokit, nemrég eltávozott kedves kutyámat. Naphosszat alszik a bokrok, virágok alatt. A sok növény között legszebbek a virágok, de csak az öntözés menti az életüket. Állnak a fák, várják a vizet. Csak nem kar megérkezni. Ömlik a drága napfény. Pazarolva mindent, fényt, meleget, párát. Van két őszibarackfám is. Már tavasszal is gond volt a betegségük, hiába permetezett a szomszédom önzetlenül nálam is. Most egyik, amit még az én drága Párom ültetett, kezd kiszáradni. Még utoljára megmutatta, milyen gazdag gyümölcstermésre képes, de beérlelni már aligha lesz ereje. Öntözöm a tövét, de hiába. Lehet, hogy ez az utolsó éve. Itt szinte minden az elmúlásról szól.
Eldöntöttem, hogy az életre készülődöm, nem az elmúlásra. Keresem az életerőt kőben, fában, bokorban, állatokban és – nem utolsósorban – emberekben.
A fiatalokban, akik nem gondolnak a holnapra, nyomogatják kedvenc mobiljukat, és boldogok talán. A felnőttekben, akik küzdenek a napi gondokkal, dolgoznak vagy kivándorolnak, itt hagyva az öregeket az elmúlás küszöbén. És nézem az öregeket. Nem önmagukat féltik, hanem a változó természeti és társadalmi jövőtlenségtől az utánuk jövőket. Mi lesz a sorsuk? Mi lesz, és lesz-e jövőjük? Én is kérdezem: Milyen sorsra nevelődik csodás dédunokám, akit most mindenki szeret és ünnepel. Az életre gondolok, és a kicsikre nézek – Talán… Talán majd ők fordítják meg a világ lefelé mutató útját. Ebben akarok hinni. Ránézek kicsi dédunokámra, és mosolyognom kell. Olyan, mint egy bimbózó virág.
Nyílj ki kis bimbócskám, teremts új jövőt, természet – és emberszeretőt, hittel teli, reménnyel csorduló új világot. Az életre készülünk, ameddig élünk.
