Irritál minden.
Zaklatottan nyökög bennem az elmondhatatlan
mégis kikívánkozik formát keresve
fojtogatja torkomat. Percnyi nyugtom sincs
mindannak következményeitől,
amiket tettem, elszenvedtem, vagy történt velem.
Vagy délutánonként, látogatós hétvégéken,
szabadidőben fetrengve arról fantáziálok,
hogy Robika muterja húsos
szeméremajkai fognak körül.
Olyan telefonnak érzem magam,
amit eleve csak félig lehet feltölteni,
aztán egy fontosabb alkalmazás futtatása
már végzetesen legyengíti. Az agyamat leszívja
a sok ájtatos blabla, a többiek nyomora,
esténként elrebegett megfelelés-dumája.
Szeretnék végre egyedül lenni,
pedig mielőtt bemenekültem ide,
a magány fojtogatott végzetesen.
Némán vádló, elidegenítő tükörképem egy
bánatba-iszonyba őszült, megfáradt embert mutat,
mintha egy elcseszett statiszta lennék
a Száll a kakukk fészkére-ből,
nem egy ereje teljében levő középkorú vagyok,
akinek amúgy, papírforma szerint lennem kéne.
Hol az álmatlanság kígyói marnak,
hol a sóvárgás feszít belül,
hol csak hasztalan menekülnék
ez elől az újabb szorító felállás elől.
Ezt a megfellebezhetetlenül
és visszavonhatatlanul felőrlő monotóniát
csak a szomszédos tehenészetben dolgozó
turbános szikhek látványa oldja fel,
vagy Nana szőrös mindzsója, amit
„Hey rakló, van cigid?” vagy „Mi van szpídes?”
-kiáltások közepette villant fel a jellegzetes
hosszú szoknyája alól, a kerítésen túli,
elzárt és folyamatosan újraértelmezett világból.
Unalomig elkoptatott szavak
és szószerkezetek vádolják
görcsös tehetetlenségemet,
de nem fogok katartikus felépülés-könyvet írni,
a folyamatnak csak bizonyos részei élnek belül,
égtek belém, tudnak inspirálni:
ettől függetlenül megittam az árát én is,
nyűtt vonómbúl furkósbot lett,
amivel előszeretettel verem magam.
Lelkem legtitkosabb szerkezetét
eddig valahogy féltve őriztem,
ha kellett, kamikaze-módon, de mostanában
mintha berozsdásodott volna,
vagy elkezdte volna enni a penész,
ahogy ez a nemrég talált töredék is mutatja
a geschlossene Abteilung-ról:
Megevett hát vagy két-három levéllel
Nem törődött se aggal, se ledérrel
Örvénybe szállt a kósza denevérrel
Altatta lelkét talányos mesével
Nyx csókja ott gátakat repeszt
nem beszélik a brüsszeli ereszt
törököt fogtam, de sehogy se ereszt
eljön majd az álom, miből nincs ébredés
átalszom magam, pszichés ernyedés.
2024 október, harmadik díj