Föl-le s le-föl
kétszer megöl
az út mely untató
előre ugrik hátramegy
bennem a mutató
vagyok fölhúzott óra
egy siket indulásra
kezem-lábam remeg
nem vagyok itt veled
s te nem vagy itt velem
bekötni volt fejem
törölni könnyemet
kezed már nem remeg
föl-le s le-föl
arcom bedől
akár a roskatag
s átrak egy sivatag
látatlan peremén
csak szó vagyok nem én.
