Kifejezetten ötlettelen vagyok újabban főzés terén. Van az a szerencsém, hogy anyám is főz magának (na akkora szerencsém nincs, hogy tudjon adni két adagot, tőlem majdnem 300 kilométerre teszi) és időnként a további gondolkodás helyett én is azt főzöm aztán, amiről beszámol. Fordítva is működik, a minap Rákóczi túróst sütöttem, aztán amikor valamiért visszahívtam az anyut szólt, hogy hamarosan nem fogjuk egymást hallani, mert habot ver a Rákóczihoz. Így inspirálgatjuk egymást, mert ha a fiamat kérdezem, általában a 3-4 kedvence vagy a nem tudom között választhatok.
Ma reggel meg sem kérdeztem az anyut, mondta magától, hogy ragulevest főz. Épp a piacra indultam ihletet meríteni, akkor mondta. A nagyanyám főzött sokszor ragulevest, ha én meghallom ezt a szót, egyből abba konyhába penderülök gondolatban, szól a Ki nyer ma? Játék és muzsika 10 percben, mindig tudja, de tényleg mindig a megoldást, ebéd után aztán az anyu illatos vizet készít kis tálkába, ja nem, előtte még kávé, olyan forrón issza Babcsi, a nagyanyám, hogy nézni is éget, szürcsöli, én ezt utálom, na és akkor jön a mozdulat, hessentő, szinte észrevétlen, de persze észrevesszük, mert tudjuk, hogy jön. És akkor lepakolunk az asztalról, akkor jön az illatos víz, beáztatja a kezeit, a körmei mandula alakúak és gyönyörűen vannak festve. Amíg ázik a keze, beszélget anyámmal, a lányával. Sokat nevetnek. Én arra gondolok, sosem lesz ilyen szép kezem, anyám is szép kezű, hosszúak az ujjaik, élmény lakkozni, ezt teszi anyám is, lakkozza az anyja körmeit, míg megvitatják a világ dolgait. Igazam lett egyébként, sosem lett olyan kezem. Kicsi, tömzsi kezem van, mint egy ovisé, beletörődtem, volt rá időm megszokni, szerintem nem változtak 40 éve.
Megvettem mindent a raguleveshez a piacon, meg a rakott krumplihoz is, mert a gyerek kivételesen mondta, mit szeretne. (Valami egyszerűt, mondjuk rakott krumplit mondta, én meg örülök, hogy főzhetek neki, bár az egyszerűtől fogalmaim szerint messze van a sok baszkódás a krumpli és tojás főzés-pucolás-rétegezés-kolbászpirítás bermudában, egy gyűszűnyi konyhában, de hát én kérdeztem…)
A rakott krumpli is kultikus étel az életemben, azt a volt szerelmem imádta, akivel össze is futottam, míg nyögve húztam a banyatankot haza, benne az idény adta lehetőségek, a rámenős kofák és a meggyőzhető énem cca. 15 kilónyi, gyümölcsöző találkozásával.
Szexi a banyatankod, mondta bizonytalanul, mert hát tényleg, mint az öreganyám. Ja nem, Babcsinak sosem volt banyatankja, de hát nekem sincs karcsú kezem, mandula alakú körmökkel. Ki nyer ma sincs már, meg a válaszokat sem tudnám, bezzeg a gyerek, na ő biztos.
Kicsit melegebbre készítettem a nescafét ebéd után, a mozdulatot kihagytam, magam szedtem le az asztalt. Szürcsölni nem tudok, még magamat is idegesítem vele. Este kilakkozom a körmeimet.
Nuszer Mirjam
