Uram!
Te, aki fentről igazgatod a világ sorsát
Néha elrévedve vagy tán szégyenlősen elfordulva művedtől
Te úgy döntöttél 44 éve, hogy nőnek teremtesz.
Csakúgy, mint más sok milliót, kik visszük ezt a sorsot.
Azt mondják mindig, hogy apáról fiúra
Száll a tudás és a minden hatalom,
De hogy anyáról lányra mi száll,
Sosem mondják, csak ha bűnt kell emlegetni.
Uram!
Adtál erőt ahhoz, hogy nőnek szülessek,
Mikor vágyakozva néztem a hűsítő vízben fürdőzőket,
Míg rettegtem, hogy ősi bűnöm minden cseppjét nyelje el
A patyolatfehér anyag s fájdalmam tűnjön el nyomtalan.
Adtál erőt, hogy induló asszonysorsom kamaszéveiben
Illetlen, öreg férfikezek nyálcsorgatott nyomát
Jóvá tegye az elme és egy kedvesebb kéz.
Adtál erőt, amikor oltárom szétszaggatták.
Nem vágyott ölelést kaptam és ernyedt az izom,
Adtál erőt felépíteni mindent, mi széttörött,
S nőiségem oltára rendületlen állt.
Adtál erőt szeretni még úgy is,
Hogy szerelmem nem kellett és arcomon égett a szégyen.
Adtál erőt fiút szülni, majdnem négy kilónyi reményt a világnak.
Megadtad az erőt, hogy kétségbeesetten, magatehetetlenül szeressem őt,
Kit én szültem, s attól a naptól fogva eltűnjön az önfeledtség,
Hisz gondolatban mindig lépteit kísérem.
Adtál erőt elhagyni és elhagyatva lenni,
S hogy anyáról fiúra a szeretet szálljon.
Kérlek Uram,
Adj erőt majd ahhoz is, hogy mikor tűnik, mi rajtam szépnek láttatik,
Ha majd a férfi kit szültem máshoz tér haza,
S hogy boldogan, hosszan éljen ezt mindig kérem, tudom,
Hogy add nekem a szenvedést, mit neki szántál,
Mert megadtad hozzá az erőt nekem,
Reggelente ezt mondom szemnyitáskor,
Hogy én majd, mikor már dolgom elvégeztem.
És vagy bölcs leszek ősz hajjal könyvek közt
Vagy vörös rúzsom túlhúzva a számon buszon utazom,
Míg sosem volt hódolókról mesélek majd bárkinek
Vagy hozzábújok egy társhoz, ki szépnek lát így is.
Uram, legyen meg a Te akaratod szerint,
Csak majd adj erőt gyengének lennem.
Nuszer Mirjam
