láncra vert hát
megannyi
gazdára nem talált
kóbor érzésed
undok uzsorása
ki magadból ad neked
enni adni
és ökölbe szorított
tekintetekkel őriztet
lettél így pizsamában
papucsban csoszogva
önmagad emlékmása
s a fenevad fogai között roszogva
a hatás ellenhatása:
tükrödön kopogtató
egyre csak fojtogató
riadt tekinteted
kiapadt kiáltása
A vers Rusznák András előadásában meghallgatható itt:
