Fazekas-Szűcs Mária nagyon kedves, figyelmes, vak hölgy, akivel egyik pályáján (terjesztői helyszínén), a Gyöngyösi úti metrómegállónál találkoztam és beszélgettünk az életéről, az újság terjesztésről kicsit. Nagyon örült a lehetőségnek, jelen pillanatban nagyon nagy segítségnek és lehetőségnek érzi, hogy bemutathassa magát és talán közelebb kerüljön a megoldáshoz lakhatatlan lakása ügyében.
Budapesten születtem 1969-ben, édesanyám a terhessége alatt rubeólás lett, ami a várandós anyukák esetében nagyon veszélyes, nálam részleges vakságot okozott. Gyerekkoromat a Vakok Óvodájában, majd általános iskolájában, szakiskolájában, készségfejlesztő iskolájában, kollégiumában töltöttem, nagyon keveset, csak tanszünetekben lehettem otthon. Van két öcsém, akiket nagyon szeretek, bár gyerekkorunkban sokat verekedtünk, mert a fiúk tiszteletlenek voltak anyuékkal és persze engem se kíméltek. Több szemműtéten estem át a késestől a lézeresig, nagyon kevés eredménnyel, távolabbra most sem látok, maradt a régiben minden.
1986-ban ballagtam el a vakok iskolájából és elhelyezkedtem a FŐKEFE (későbbi FŐKEFE Nonprofit Kft) Laky Adolf utcai telephelyén és 34 évig folyamatosan itt dolgoztam. A cég neve és telephelye változott ugyan, de lényegében ugyanazok az emberek vannak itt és a munka is ugyanaz. Itt dolgoznak a barátnőim, Aranka és Katika is, akik szintén terjesztők.
Hogyan lettem hajléktalan? Nem is tudom, az vagyok-e. Átvágott egy vállalkozó. Elkérte a pénzemet, hogy megveszi a szükséges csempéket, járólapokat, egyéb anyagot, amire a fürdőszobában szükség lesz, de csak annyit csinált, hogy jól szétvert mindent, majd eltűnt. Több milliós lett a károm. Jelenleg a lakásom lakhatatlan, albérletben vagyok kénytelen élni munkatársnőmnél egy másfél szobás lakásban a XIII. kerületben. A félretett pénzem odalett, és az albérlet fizetése mellett takarékoskodni is nehezebb.
Az albérletben már kevesebb lehetőségem van rá, de régebben sokat főztem, szeretem etetni a szeretteimet, így most inkább szendvicseket készítek a barátnőimnek, úgy örülnek mindig. Keresem, ami kikapcsol és igyekszem időt szánni rá. Szeretek hangoskönyveket olvasni, verset, mesét, krimit, sőt horrort is, Robin Cook, Agatha Christie, Ed McBain, Martha Tailor nagy kedvenceim. Az is feldob, ha elmegyek sétálni pl. a Margit-szigetre vagy a városligeti Vakok Kertjébe, de imádok hajókázni is.
Egyébként Aranka hozott ide a Fedél Nélkülhöz, hogy próbáljam ki, így talán tudok félrerakni a lakás felújítására. Felkészített az állásinterjúra is, és elmondta, hogyan kell kint a terepen dolgozni, hogy nem könnyű és nagyon türelmesnek kell lenni, idő kell, hogy az emberek megismerjenek és megszeressenek, elfogadják a jelenlétemet.
Szeretek a vásárlókkal beszélgetni, van, akivel több órát is szoktunk, szeretem, hogy változatosak, mindenki más, hogy ők is, én is véleményt mondhatunk. Még olyan is akad, aki rendszeresen ad valamit, és azért nem hajlandó elvenni az újságot, mert nem tetszik neki az újság neve☺. Amúgy is nagyon jól esik az emberek figyelmessége. Sajnos érzékelhető a gazdasági válság, tavasszal többször kaptam papírpénzt, most szinte csak aprót. De minden forintnak, sőt az élelmiszernek is örülök, minden fillér segít, mert ebből a pénzből is félrerakok, legalább négymilliót kell, összegyűjtsek, hogy felújíttathassam a lakást. Szeretnék egy tévébe bekerülni a történetemmel.
szöveg, fotó: Buksika
terjesztő: 2022.05 óta
terjesztői sorszám: 2592
pálya: Szentlélek tér és Gyöngyösi utca × Váci út kereszteződése
