Megérkeztünk péntek délután Balatonakarattyára, letáboroztunk a négy ágyas szobákba. Ezután megbeszéltük, hogy kimegyünk mindannyian a strandra. Fizetős volt, de a pénztáros kedvesen felajánlotta, hogy vegyünk családi jegyet, így „örökbe fogadtuk” a két fiatal szocmunkásunkat. A víz kicsit hideg volt, de azért kellemesen felfrissített bennünket. Este lecsót akartunk főzni, de mindenki a saját szájíze szerint akarta volna elkészíteni – végül Robi lett a főszakács. Nagyon jól sikerült, másnap még Janó is evett belőle. Az előkészületekben azért mindnyájan segítettünk, volt, aki fát, volt, aki hagymát, paradicsomot, paprikát vágott. Vacsora után négyen is jelentkeztünk mosogatni, ilyet se látott még a világ, hogy ezért versenyezzenek az emberek. Végül Marika nyert, aztán beszélgettünk elalvásig.
A második napon délelőtt beutaztunk Balatonalmádiba a piacra, mindenki megtalálta magának a vásárfiát, és boldogan tértünk vissza a táborba. Ma is strandoltunk kicsit, de csak délután, mert lógott az eső lába. Robi közben odarakta az isteni babgulyást, ami körül megint csak kisebb vita keveredett, mert Marika öregnek találta a babot és a pirospaprikát, pedig az igazi házi paprika volt, ami kellemesen megfestette a levest és nagyon finom ízt adott neki. Ahogy kész lett, jól befaltuk. Este megint szabad program volt, néhányan felmentek a kilátóba, mások kiültek a vízpartra bámészkodni, néhányan römiztek.
Vasárnap délelőtt megint strandoltunk. Ebédre nem kellett főzni, mert még bőven maradt a babgulyásból. Kora este a parton tollasoztunk és társasoztunk. Sokat nevettünk, mert valaki véletlenül mindig idő előtt elkotyogta a megfejtést. Vacsorára a csapat palacsintát kívánt: Erzsike és Janó kikeverték a tésztát, Gergő és Panna kisütötték. Megint túl nagy adagot készítettünk, de így legalább másnap reggel az induláskor maradt az útravaló szendvicsek mellé desszert is.
Nagyon szép emlékekkel gazdagodtunk, szeretnénk az egész újság nevében köszönetet mondani Zsuzsa néninek, hogy közösen átélhettük ezeket az élményeket.
Lakatos Andorné Erzsike
Fotók: Bencsik Panna, Csanádi Gábor
