Never mind, my Cat
Hallgatásod mindig épp oly
beszédes tudott lenni, mint ama
csacskaságod, hogy azt hitted,
elhiszem mindig minden
édes-szép mellécsacsogásod.
Kacagásod mindig kicsit derűsebb
fényben ázott és mászott annál,
mint amit éppen rád szórt az a
humoros, ám mégis kegyetlen végzet.
S Te nevetve nézted ömlő véred.
Ritkán hazudtál, de akkor aztán
szívből, szörnyen nagyot, és
borzasztóan csodálkoztál azon,
hogy mindenki készséggel elhiszi
az idétlent, a sosem volt valót.
Maholnap füstbe megy minden
tervünk, és minden ismerősünk.
Hát, bizony, változik a világ,
s aki megáll, az végleg lemarad.
Ne bánd! Mi azért maradjunk csak
a Tiszták, a Szeretők, a Régiek!
