Minden egy mosollyal kezdődött,
Ki tudta volna, szíved mely partjára vetődök?
Oly ismerős, hogy sírásba fordult
Életünk, lásd,- mint dolgos sarló, kicsorbult.
Tőled, csak tőled- egy szál virágot koldult,
Nem, nem is esne jobban már a több…
Mikor síromra majdan leülepszik a köd.
Likes
No Comments