Ez a kékes, kinyúlt
Csöppföld, mely dús
Szívet ad s az örök könnyet
Átkozza meg: Könnyeket, bolond,
Lankadt kenyeret, mely összeomlott,
Éhes feleségeket, éhes,
Békére kínált csókokat.
Véres korok,
Áldó csöndje,
Ami megfakult,
Őrzi a vért,
De elhervad a kés:
Kisírt szómat
A magányba hajtom,
Közönyöm köszön vissza.
Ölni vágyom!
Super-63000
- március 19.
