Hangod nevetésem rejti el. Múltba szökkensz, csillag-éj emel. Álmaimban néhány csonka jel mégis mindig lépteidre lel. Tenyerembe rejtettem szavad: édes fogságomba varrtalak. Gördülő, parány cukordarab milliók közt – csenddé hordalak.
Likes
No Comments