Puszit dobott ma felém reggel az a kacér kis felhő, hűvös szellő csókja lágyan arcomhoz ért, csak némán néztem s körötte minden kék lett, csodás pillanatot adott cserébe semmit sem kért. Nem kérte, hogy fizessek, mert a Nap épp rám sütött, hogy koldus lelkemről lemossa az éjszaka bánat mocskait, hogy kék ecsetjével mint a világ tiszta festője, színekkel fedje el az éjszaka gyűrte ráncaim.
Likes
No Comments