ott lakott az Ottó a wilnai ételosztó kin sokat nyomott a posztó ám Ottó zokogott órákat nem bírta már hallani a nótákat mert iszonya állt benne tótágat hogy ablakon dobott ki tórákat mikor jöttek a darabontok hogy „most rátok rontok és annyi életet s vért ontok hogy mindent elmondtok” Ottó hasztalan imádkozott sokat: már szidta a magasságosokat és hiába kántálta ott a pusztákon átvándorolt óhéber dallamot nem feledte a vészterhes órákat elzárta örökre a megmaradt tórákat mert a múlt meghasadt és hitte már a vasat s hogy merre van Torontó...
Likes
No Comments