a víz formája

természetesen azzal is kezdhetnénk,
hogy milyen.

az ölemben fekszik. szerintem tetszik 
neki a film, de nagyon álmos, sebaj, 
én öregnek érzem magam mellette.

pár éve még órákig tudtunk szeretkezni,
most azt mondtam neki, hogy milyen
kis helyes, formás feneke van 
a szörnynek, biztosan
valamelyik szépfiú
alakította.

az egyetlen elviselhető gondolatomat
végül magamban tartom, pedig jó
lett volna, ha tudná, mert 
megérthette volna, 
hogy ki vagyok, 
hogy amikor

elisa azt képzeli, hogy hangja van 
és énekel, és egy könnyed tánccal 
elringatja a szörny a fekete-tejfehér 
varietében, és a háttérben megjelenik 
egy zenekar, az arcok nem látszódnak, 
csak az, hogy zenészek, na ott lennék, 
az lennék, egy közülük, egy filmjelenet 
arctalan háttérzenésze, mindig is csak 
ennyi akartam lenni.

de ezt már tényleg nem hallja,
bizonyos értelemben én sem,
hiszen csak röhögve leírom, 
beveszek két szem rivotrilt, 
és elalszom a kanapén.

talán ilyen a víz 
formája is.

0