Kertem mélyén van egy kút, mélye sötét, mint az ében, ha leszáll a bársony éj, megmártózik hűs vizében a félénk hold s a csillagok. A víz színe atlaszkék, mint köntöse a Szűznek, a pergő kristálycseppek minden bűnt elűznek; lemosnak-elmosnak minden hazugságot, hallgatásba bűvölik e zajos, rút világot. Némán sötétlik a kút… beléhullt minden bűn, elmerült lent a múlt. Álarc és máz nélkül, pőrén állok itt… üres kezű koldus, ki jó szóért cserébe megosztja véled tünékeny álmait.
Likes
No Comments