717. szám blog Mirjam

Egy szocmunkás naplója: Éva

By

Megyek, felolvad a mirelit

Mondtam teljesen értelmetlenül

Mínusz kettő volt a hírek szerint

Aznap este, de érzésre a szél miatt kevesebb

Vagy több

Sosem értettem a mínusz természetét.

De fordítva történt volna

Talán inkább, ha azt mondom

Megfagy a marcipánszív a táskámban 

Az igazabb lett volna

Ketten húzkodták a kőről fel

Engedett mindent, csak riadtan mosolygott

Tehetetlenül mosolygott a szájával

de a szeme egy ijedt gyereké

Ahogy húzták fel a padra

A kabát hasadékából

A felgyűrődött pulóver nyomán

Előbukkant a melle

Hálás voltam a férfinak

Annak, aki felhúzta és

utána a mentőkkel beszélt

Hölgy. Így mondta. Hölgy.

És úgy csinált, mint aki nem látta

Azokat a melleket a pulcsi nyomán

Akkor odaléptem, de rendeződött

A kabát visszacsúszott a helyére

Aztán arra gondoltam, hogy

A nyolcvanas években egy vállalati buliban

Vagy egy nőnapon, Éva

Mert így hívják, szolídan szürcsöli

A róla elnevezett vermouthot és kacag

És férfiak nézik vágyakozva ezt a mellet

Ami akkor a nejlonruha alatt ringott a 

Holnap hajnaligra

Az arcán még látni a dicső múlt nyomait

Most meg épp húzzák fel a padra

És vágyakozásnak nyoma sincs

Tán két éve áll rendületlenül

A patika vagy a dohánybolt előtt

Elnézést, ezt hajtogatja és

valaki mindig kifizeti neki

hogy elnézést kér

Mint egy kollektív lelkiismeret

Mint Éva, az első, aki kiűzetett

Úgy szajkózza, elnézést

Aztán a sok elnéző pénzét

A napi feloldozást

Beváltja sörre vagy kannás borra

És abban oldódik fel

A fiam látta régen, még

Fénylőbb korában

Kerekesszékes asszonyt tolt

Tán az anyja volt, de már

Nem látni vele

Azóta áll Éva a dohánybolt előtt

Vagy a patika előtt

És kér elnézést

Néha már társa is van

Együtt osztoznak a megbocsájtásban

Tegnap sok volt a bocsánat

És arccal előre zuhant a kőre

Akkor húzkodták fel, amikor

Odaértem. Hölgy, ezt mondta

A mentősöknek az idősebb úr

Évi mosolygott, de a szeme nem

A vérfolt szív alakú volt

A pad előtti részen

Tökéletes szív.

Aztán mondtam, hogy megyek

Mert felolvad a mirelit, amit vettem

Pedig attól féltem, hogy

Megfagy

A mínusz kettőben

Éva vérszíve

A pad előtt.

Nuszer Mirjam

You may also like