Ülök itthon magamban és olvasgatok az interneten. Szeretek tájékozódni, facén játszani a kedvenc játékaimmal, s időnként szoktam régi ismerőseimmel is beszélgetni vagy csak spontán rám jön a dili hopp és kötekedem egyet. Most semmi ilyen nem volt. Olvasgattam, bambultam kicsit s mivel lebetegedtem annyira nem tudtam aktív életet élni.
Rám írt az egyik ismerősöm. Kérdezte, hogy vagyok? Merre élek, mi történt az elmúlt húsz évben velem mióta nem találkoztunk. Meséltem bla bla egyszer csak beüt nála a mennykű és írja:
– Hallod, ezt el kell, mondjam, mert megörülök azóta is a nevetéstől.
– Na, mondom, mi franc történt, hát bökjed ki azonnal.
– Hát, hogy őtet felhívta egy biztosító társaság üzletkötője és életbiztosítást szeretet volna neki eladni. Mondta, kér egy kis türelmi időt átgondolná ezt, ez mégis egy életre szóló döntés nem akarja elhamarkodni. Eleinte még félre tette a kérdést akarja-e vagy sem. De még éjjel is ezen morfondírozott ahelyett, hogy aludt volna. Kavarogtak a gondolatok az agyában és végül úgy érzi megvilágosodott.
Nagy nevetőfejeket küldött ezután, s gondoltam magamba ez valami óriási blődségre készül, kivárom. Nem írtam neki, vártam türelmesen, hogy leírja amit szeretne. Megint csak nevet, nevet küldi az idétlenebbnél idétlenebb emojikat. Írja nekem, hogy röviden el kell mondja, hogy sajnos meghalt már az édesanyja, édesapja, nagyszülei és sose nősült meg, így gyereke sincs, de már el is vált.
– Értem – és visszanevettem.
Ekkor még nem jutott eszembe mire akar kitérni. Folytatta tovább az írást, időnként elakad, majd rövid várakozás után folytatja a kisregényt.
Elolvastam és rákérdeztem:
– Mire jutottál ezek után?
– Hát, hogy számára egyetlen lehetőség maradt!
– Na és miért? – nevettem tovább.
– Jaj csak azért, hogy nem tudok kit megjelölni kedvezményezettemnek.
– Igen én ezt értem, de biztos akad valaki, akire ráhagynál pár milkát.
– Hát… a nagy izét, ne élősködjön senki rajtam még halálom után is.
– Oké – mondom, de akkor most kötöl biztosítást vagy nem?
– Persze ez is, az is megfordult a fejembe, de gondolkodj már, ha nem tudok megjelölni senkit, akkor mi értelme van?
– Ezért kérdezlek, hogy most akkor mi lesz?
– Na, az jutott eszembe, hogy egyetlen megoldás van, vissza kell térjek a halálból, hogy megkapjam a biztosítást.
– De erre van garancia?
– Óh, és ezt tőlem kérdezed?
– Igen. Sajnos én annyira gyakorlatlan vagyok ebben, hisz még nem haltam meg és nem volt módomban visszatérni. De azt el kell, mondjam egyetlen elhunyt hozzátartozóm sem tért még vissza, tehát kétszer gondold meg ezt a kérdést.
– Jó, jó, de mi van, ha nekem sikerül?
– Most komolyan tőlem várod a választ? Legyen ez a te döntésed! Mondd meg a biztosítósnak, hogy megkötöd, ha garantálja, halálod után feltámadsz, és részedre kifizetik az elhalálozás esetén járó pénzösszeget.
– Ha, ha, ha.
– Most mi bajod van, talán így neked nem jó?
– De, jó! Te tényleg igazi barát vagy, mindig tudsz nekem megoldást. Szóval záradékoltatom a kötvényt, hogy garantálják a halálból való visszatérésem és a pénzem kifizetését. Belegondolva ez tényleg jó muri. Na, szia és köszike.
