misi

feltornyozott sittkonténerek előtt
a jégre szórt homok irdatlan fosán
kapucnis
anno tán kék női télikabátban
egy tata közeleg

aprókat lép
mintha béklyó lenne lábán
övéről horpadt katonai kulacs lóg 
nem az a pátriárkaszakállú guberáns

szeme alatt a fáradtság piócáival
jobb napokat látott föcitanárnak tűnik

hátszélben araszol
csikkjének füstje mint egy vízisízőt húzza

fején marcipánrózsaszín gyereksapi
szemében vöröseltolódás

ma sem ő ért ide elsőnek

mája mint egy duci belsőzseb
már a pulcsiján át is kitapintható

baljával megkapaszkodik
jobbját lehajtott fejjel
a szemétbe mártja

lábánál lustán
mosakszik egy táska

mint a lottósorsoláson
húzza ki végül mézgás kezét a szennyből

ám az üres
akár egy plüssmarkoló robotkarja

0