Régi-új

Régi-új útra visz a lábam, 
hogy az igaz kedvest megtaláljam, 
lekopott már félig a talpam, 
végül mégis mindig magam maradtam.
Talán délibábot kergetek.
Volt csalódás. Rengeteg!
Biztos, hogy én is vétettem hibát, 
tökéletes embert valaki lát?
Sokakkal jártam násztáncot,
volt kivel együtt vetettem vánkost, 
de egyszer arra ébredtem, 
már nem Ő fekszik mellettem.
Minden hasonlított rajta, 
de mégse volt már az a fajta!
Kicserélte valami mókás démon,
s lett belőle egy másik asszony!
Ki eddig szerette, ha jó a kedvem, 
falra mászott, ha nevettem!
Kinek tetszett, hogy gavallér vagyok,
majd megölt, mennyi borravalót adok!
Kinek hangja lágyan hívogatott,
repedt hangon ordítozott!
El akartam csípni a démont, 
de megint én lettem a célpont!
Minden rendben van, semmi sem változott, 
csak az én természetem lett átkozott!
Pedig mindig ugyanazt tettem: 
a mindennapok örömét kerestem.
Összebújva nézni egy filmet,
vagy inni egy sört, ha egy barát intett.
Együtt sétálni tíz év után is lehet, 
ahhoz nem kell anyagi fedezet,  
de mert annyira más lett az asszony,
kell, hogy az ember új utat válasszon.
Ne ragadj sáros kátyúba! 
Aki így dönt, ostoba!
Egyszer él az ember, de akkor ÉLJEN!
Új útra kelni ne féljen!
Érzem, hogy valahol vár az igazi, 
akinek pont ilyen kell: 
egy ilyen izgága, vén pasi!

0