az utcát betakarja az éj sötétje munkából battyogok haza csend honol a környéken vak mindegyik ház ablaka árnyak szökkennek az úton ahogy pár autó arra halad egyedüli gyalogos vagyok a félelem a torkomba szalad gonosz játékot űznek az árnyak hatásukat figyelik rajtam a rettegőn majd kacagva táncra perdülnek s hátat fordítva eltűnnek a háztetőn