...a reggel nehezen rúgja ki álmát szeméből, mivel éjnek madara s verse sötéten árnyalja be szárnyát. Nem gyerek: ám hull foga, sőt haja, barna kerettel szeme alja, táskás; saját marka segít élni a vágyát s képzete sem földi, lelke kamasz. Pedig három évtizedet taposva sarkai kérgével e sárgolyón, bölcs lehetett volna, akár Szolón, de mást s máshogy akart s múltba karolva fogja a holnap; jelenét fogyó, ezüst holdnap adja, amíg a sorsa kitell' s átkel az útján a folyó...