Mindenemet te jelented, nincs más kincsem e földön északi szőke leányzó, bánatodat nekem adtad: szíved rabja a lelkem – éjjeleim vele töltöm. Szép szavaid megölelnek, csöndes álmokat adnak, örjöngő dühöm elcsitul, alszik a gyűlöletem, bagdadi éjszín gondjaim elfedi bűvöleted, nyers, zabolátlan verseimért lágy szívedet kaptam. Nincs vagyonom, se jövőm, védtelenül vegetálok, éntudatom se-tudat, öntudatom kilazítom; semmiben éljem a semmit? – életemet kihajítom: sárbatiport becsületnél szebb a halál - belevágok! Egy míves szamurájkard – és a has vére kibuggyan költők művei közt s a sajátjaim: mind renegátok... Élni akartam. Tudni akartam. Halni se tudtam.
Likes
No Comments