Már nem számíttok, vágyak, soha el nem jött csodák. Tűröm a hallgatásnak reám tapadt bánatát. Már nem kelletek, álmok. Ne hazudjatok tovább! Hunyjatok ki ős-lángok! Minden fény csak délibáb. És nem kelletek, könnyek, ti örök bú-szemfedők! Mosoly se marjon többet kő-arcomba új redőt! Már nem akarom látni, miként a hűlt vágy vacog. Csak behunyt szemmel várni... Jöjjetek hát, Angyalok! Megjelent a szerző Csöndszekér című kötetében.
Likes
No Comments