Talán

Talán mennem kellett volna,
vonatkerekek sikolyán lógva,
hallgatni végre szabadon,
hogy fülembe száz húsőrlőmalom
zokogja: szabadság.
Azt hittem, nincs hazám,
hevertem a zúzott kövek érdes sóhaján
és a töltésoldalon, konok futóhomok,
sorsomon siratta gyökerét
néhány akác.
Messze-messze, felgyulladt a rét,
az alkony égette utolsó lapát szenét,
vörös salakja olvadt a tájra,
amíg a holnap rácsorgott a mára,
vártam a végtelent.

--------------------

És lassan átölelt a föld,
úgy tündökölt az ég minden köve,
maréknyi sanda fényben játszott,
majd felparázslott az éj két bolond szeme.

0