Visegrad 771. szám Vers

Csak egy ima

By

Uram
naponta térdelek eléd
te hátat fordítsz – hallgatsz
nem látod amit én
vagy csak haragod ér földre
botladozunk benne – míg te
nevetve hajtod hátra fejed
pedig elkelne szereteted.


…a sarkon befordul a csend
karjában ringat
tegnap született életet
padon szendereg a kín – kérdezem
soha nincs felelet
száraz kenyérhéj penésznek
suttog szépet
szegénység alszik fák alatt
hangtalan sírnak szürke házfalak
míg dőzsöl az enyészet
kukából koldul a magány
már sebes két keze – nézd
alamizsnát oszt az élet
nyílnak üres tenyerek – ehetek
abból mit földre ejtenek…


égre néz a tekintet
sáros köveken térdel az érdem
tudja – ma sem lesz ebédem
alázatot tipor fényesre pucolt
százezres cipő
majd feketébe csomagolja az idő
mellé borul a rongyos
csókolja – öleli – ellökik
az utolsó rúgás – visszaveszi…


Uram
naponta térdelek eléd
te hátat fordítsz – hallgatsz
nem látod amit én
vagy csak haragod ér földre
botladozunk benne – míg te
nevetve hajtod hátra fejed
pedig elkelne szereteted.


…vállakon teher a gond
fehérbe pólyált álmok – hazudnak
bújnak a meztelen percek
csupaszra vetkezett asztalfiókba
s átok keres menedéket
búzához dőlt rozsba’,
madarak szárnya alatt gyűlik
a sosem volt tegnap
árkok okádnak magukból
holnappal születendő mocskot…

hát minek is térdelek eléd
s forgatom nyelvemen imám
ha ember az embert üti
gyűlölve azt mit olykor kívánt…
de földre nem dobhatom – cipelem
az élet üres verem
magam naponta beleejtem…


Uram
naponta térdelek eléd
te hátat fordítsz – hallgatsz
nem látod amit én
vagy csak haragod ér földre
botladozunk benne – míg te
nevetve hajtod hátra fejed
pedig elkelne szereteted.

You may also like