Rekkenő hőségben, több napos csúszással megérkeztem végre egy népszerű hajléktalan fürdő-, mosó-, szárító-centrumba. A csúszás következtében jelentős amortizáció volt már látható külsőmön. Nem részletezem, a dolog már napokkal előtte is késésben volt. Erre föl pont előttem bezárt a bazár. „A mosás, szárítás mára befejezve.” Jobb híján, magamhoz vettem a samponos flakont, és beosontam a fürdőbe.
Gondolkodás nélkül teljes ruházatomban táskástól a tus alá álltam. (Áztatás) Csere holmim persze nem volt. Később lefejtettem magamról öltözetemet, kiborítottam a táskám tartalmát –irataim, értékeim már hetek óta nem voltak –, az egészet lelocsoltam samponnal, majd elkezdtem taposni, gyúrni, gyömöszölni. (Mosás) Amikor már teljesen kitikkadtam, magamra vettem az egészet. Magamat fölösleges lett volna beszappanozni. Újra beálltam a tus alá (öblítés). Mint aki jól végezte dolgát kitocsogtam a fürdő épületéből. Senki sem szólt hozzám szerencsére, gondolom csak néztek.
Kint negyven fok. Szerencsével szereztem egy palack bort, ami csöpögő ruhában nem is kis teljesítmény. A közelben volt egy jó napos pad. Zavartalanul elfoglaltam, ember nem járt az utcákon. A bornak találtam egy falat hűvöset. Dél körül lehetett ekkor. (Szárítás, vasalás)
Két óra telhetett el, mire az első izzadság cseppek megjelentek a homlokomon, de öltözetem már tiszta volt, és mintha rám öntötték volna.
