Kiolvasott könyv vagyok a polcán,
ha kezébe venne, úgy méltányolnám,
elmesélném történetem, újra, de másképpen,
elemelném a valóságtól időben és térben.
Kiolvasott könyv vagyok,
de legalább még egyszer belém lapozna,
fölém hajolna, megillatozna,
és elmosolyodna, mert emlékezne a régre,
annyira vágynék tőle egy kis gyengédségre.
Kiolvasott könyv vagyok, bennem szamárfüles a 13. oldal,
ahol a képzelet van harcban a bizonyosságokkal,
talán mert vissza akartál ide találni, akkor hajtottad be az alján,
valamit oda is írtál ceruzával, de az már nagyon halvány.
Kiolvasott könyv vagyok, nem kellek Neked,
se eladni, se kölcsönözni mégsem akarsz, lehet,
hogy csak dísznek vagyok a könyvek sorában,
mutassad olvasottságod, itt a dolgozószobában.
Kiolvasott könyv vagyok, érdektelen, unalmas és felesleges lettem,
az együtt töltött estéket, mikor ágyba vittél, már szinte el is felejtettem.
Az önbecsülésem már semmi, sárgulnak lapjaim,
lelkembe pusztulnak hétköznapjaim.
Kiolvasott könyv vagyok, fáj mindenem, például a gerincem,
szép lassan a színeimet vesztem,
de tudod a legrosszabb a tudat, hogy nem kellett a varázserőm,
pedig úgy dobogott érted a szívem, mint az eső a bádogtetőn.
Kiolvasott könyv vagyok, dobj inkább a tűzre,
nem akarnék tétlenségbe űzve
maradni és mutatni, hogy mi jók voltunk egykor,
ölj meg kérlek, még ma, szürkületkor.
