Széppróza

Zilahy Tamás: Egy kis őszi hangulat. Sündörgő.

By

Az őszi nap már igencsak bágyadtan süt az almafák rég lehullott termésére. Szorgos méhecskék nyalakodnak a rothadó gyümölcsök kavalkádjában. Az egyik fa alól jóízű csámcsogás hallik. Két borostás alak költi el a megerjedt reggelijét, majd jóllakottan hemperednek egymás mellé. Bambuló szemekkel méregetik egymást, mígnem az egyik akadozva megszólal:

– Nálatok is?

– Igen.

– Veled sem?

– Velem sem.

Részvéttel bámulják egymást, majd megint beszélni kezdenek.

– Aztán miért nem?

– Mert, hogy mindig borostás vagyok.

– Nekem is ezt mondja.

Nagy egyetértésben hallgatnak egy ideig.

– Mit tehetünk, ha egyszer ilyenre alkotott bennünket a természet?

– Semmit.

– Lázadjunk!

– Jó, lázadjunk!

A köröttük honoló csendet egy fűnyíró berregése veri fel. Egymásra néz a két sündisznó, majd elindulnak a hang irányába.

Epilógus

– Mit szóltak, hogy már nem vagy borostás?

– Hogy szkinhed vagyok. És neked?

– Azt, hogy hülye vagyok.

– Lázadjunk még?

– Minek?

You may also like