Horváth Aladárnak
…életerőm lassan a múltba vész:
kincseimet pincemélybe temettem,
ma már bánom s a körmöm csupa vér.
Senki sem ért s egymagam maradok,
asztalomon kártyalapot kevertem:
jövőm láttam, ahogy számkivetetten
tenget a sors, mint hal a szárazon…
Lásd Aladár, cigányként – akarom
már e világot, szabad s ember leszek,
sejtjeim erőműveiben már kereng
atommagja s növekszik, ha hagyom…
…s ha hagyják! Hamar elhullhat a toll
kezemből… s gyalázhat, ha majd emleget
mind, aki felrója, hogy még vagyok…
