696. szám Vers

Magyar hamutál

By

A szállón ellopták összes göncömet
látom a portáson, hogy utál
és cigizés közben reszkető kezemből
kiesett, eltört az emlék-hamutál.
Persze, már rég ki volt csorbulva
és teljes hosszában megrepedt,
mégis, tárgyaimból utolsóként
ő jelképezte az elmúlt életet
Mint ki elbukta a legvégső tétet
(sirathatja a polgári létet)
úgy elfogott az önutálat,
hogy elvesztettem
az elárvult hamutálat,
Kézfejemen nyomtam el
a füstölgő csikket,
a stigma legalább megmarad,
mint vesztes szabadságharcainkból
Pákozd helyett mindig az Arad.

You may also like