693. szám blog Mirjam

Egy szocmunkás naplója 24. rész

By

Szomszédok

Eredendően vidéki lányként, hiába éltem már többet itt Budapesten, mint Szombathelyen, kitörölhetetlenül bennem van a szomszéd-kultusz. Az az érzés, hogy van valaki mellettem – de mégis a magunkra csukható, kellő intim szféránkat megtartva – aki macskát etet és lisztet ad, akinek mi ugyanezt megtesszük persze, hogy aztán mondjuk az adott lisztből készített sütivel átvonuljunk még egyszer megköszönni, de ugye tányért üresen visszaadni illetlenség, na és így aztán kezdetét veszi az állandó szomszédolás, tehát van az ember mellettünk, akivel a sors által bepörgetett szoros viszonyban vagyunk, pedig alapesetben a helyrajzi számunkon kívül kevés a közös pont. (Az első beszélgetésig általában.) Jó
esetben.
Van ugye a rossz szomszédság, nekem abban nem sok részem volt, bár tény, hogy volt hely, ahonnan szívesebben költöztem, mintsem, hogy maradjak, de sok összetevős történet volt, nem kifejezetten a szomszédok miatt. Vagy nem csak miattuk. De ez is kölcsönös volt, nyilván. Tehát vannak az emberek, akik néha többet tudnak a szokásainkról, mint mi magunk. (Ez mondjuk kifejezetten előnyös, ha napok óta nem látják kijönni az embert, aki pedig mindig kijön adott időben és riasztják a megfelelő embereket és nem előnyös, ha mondjuk nem azt az embert fogadjuk, akit szoktunk ugye, mondjuk ilyet én eddig csak filmen láttam természetesen.)
Amikor a kisfiam kicsike volt, meg volt róla győződve, hogy a Marika szó azt jelenti, hogy szomszéd. Itthon is, Szombathelyen is Marikának hívják a szomszédok jelentős részét és a sok köszönj szépen a Marika néninek megtette a hatását, hiszen minden Marika néni, akit ismert, a házban lakott. Egy nem, de az meg a volt szomszéd volt, tehát nem segített megmagyarázni, hogy a Marika az név, nem státusz. Neki egyébként én köszöngettem lelkesen Szombathely Fő terén, aztán kiderült, hogy ő nem ő, de ez egy másik történet, mentségemre, régen volt szomszéd és akkor is a velem egyidős (8 évesek voltunk) fiára koncentráltam, kézenfekvő volt kipécézni szerelmemnek, közel laktunk. Haza mondjuk sose kísért, úgy fest, ez kell egy kapcsolat kibontakozásához,aztán elköltöztünk. Nem a Peti lett a férjem, pedig mindent szépen elterveztem. Így eshetett, hogy nem az anyujának köszöntem már felnőttként, aki lehet, hogy Marika volt, de hogy nem AZ a Marika, na az tuti. A dolog a fiammal kapcsolatban egyébként úgy derült ki, hogy egyszer összefutottunk valakivel, akitől megkérdezte, hogy neki milyen Marikái vannak, mert a mi egyik Marika bácsink kicsit hangos időnként. Képben vagyok tehát valamennyire a házunk lakóit illetően, róla is tudom, hogy Józsi, de az a régi, szombathelyi hangulat nem becsempészhető, az is lehet, hogy nem csak a településjelleg, hanem az elmúlt idő is okolható: bezárunk már, itt a net meg a telefon. És bár az intim szférámhoz magam is eszelősen ragaszkodom, esküszöm, néha kifejezetten szeretem, ha a liftben meghallgatom, hogy mekkorát nőtt ez a legény, hát milyen lett a bizi, dolgozni megy fiatalasszony, mit szól az emeléshez, vagy hogy gyűjtöm-e a matricákat a boltban, mert ha nem, akkor dobjam be a postaládába.

Egy régebbi kliensem, akiről tervezek írni egy komplett, csak róla szóló cikket, annyira rendhagyó személyiség, egyszer azt mondta, az egyik legszebb emléke, amikor indultak kirándulni a feleségével és a lányával, aztán magukkal vitték a szomszéd kisfiút is, mert ez volt a természetes, hogy a jobb módú szomszéd felkarol még pár házbéli gyereket. Hogy az annyira normális dolog volt. Bizalom, odafordulás.

Legmerészebb álmomban vannak klubok panelokban-társasházakban, nagymamaszolgálat, főző és internet tanfolyam, ki mit tud beleadni a közösbe. De legfőképpen vannak emberek, akik figyelnek egymásra és ha baj van, lépnek. A szállókon sok a kényszerű „szomszédság” és túl szoros a közelség is, nincs ajtó, amit magunkra húzhatnak az ott lakók. Ha gond van, akkor viszont azonnal szólnak, egymásért. Kivétel nélkül. Figyeljenek a szomszédokra, hideg van és nem minden lakásban van fűtés. Meg aztán, már ebből a vírusból is több, mint elég, megvisel mindenkit. És vigyázzanak magukra is, nagyon!

Nuszer Mirjam Johanna

You may also like