Lakatos László épp a gyárból tartott hazafelé. Cigány volt s végre álláshoz jutott. Ment egyenest a buszmegálló felé. Ez egy parkos rész és övezet volt. Útközben egy kicsit aztán elfáradt. Leállt. Rá is gyújtott. Egy fát vesz észre. Rajta egy hatalmas horogkereszt. Laci méregbe jött. Tudta, hogy nem miatta rajzolták, vagyis festették ide, de el akarta tüntetni. A fa kérgeit elkezdte lefelé törögetni. Már épp végezne, amikor egy rendőr megszólítja:
– Hé, te!
Laci egyáltalán nem ijedt meg.
– Mit művelsz itt?
– Semmit.
– Semmit? Mit bántott téged az a fa? – kérdezte a rendőr.
– Nézze csak! – mutatta Laci a fa részét a rendőrnek.
– Mi ez?
– Horogkereszt – mondta Laci.
A rendőr kezdte érteni a dolgot.
– Ahá! Horogkereszt! S ez nem tetszett neked!
– Nem – válaszolt ridegen Laci.
– De mi közöd ehhez a fához? Csak nem azt gondolod, hogy miattad rajzolták ezt ide?
– Nem, ezt nem hiszem valóban. De megbüntethet, ha akar…
A rendőr egy pillanatra síri csendben állt a fa előtt.
– Nem. Nem büntetlek meg. Ez tényleg apróság.
– Így van. Habár nem is olyan apróság – tűnődött el Laci. Azt kéne felelősségre vonni, aki ezt ide fújta spray-vel.
– Igen, igazad van. Én is utálom a rasszizmust, a fajgyűlöletet.
– A nácizmust is, igaz? – kérdezte kíváncsian Laci.
– Hát persze. Én nem olyan rendőr vagyok, aki gyűlölné viszont a cigányokat.
– Nem is erről van itt most szó. Habár rám kiáltott. Aki viszont ezt idefújta, az nem enne egy cigány tenyeréből.
– Hát az biztos! – érvelt a rendőr.
– Na, megyek a buszhoz – mondta Laci.
– Menj csak!
S a rendőr is sietett a dolgára.
Másnap ugyanebben az időpontban Laci megint jött hazafelé a munkából. Hát nem hisz a szemének. A fa megmaradt részén (ami még hatalmas volt) ott egy horogkereszt ismét.
– Ki az ördög rajzolta ezt ide? – gondolkodott el.
A rendőr most nem járt erre. De Laci azért is lebontotta a fa kérgeit.
– Nesze nácizmus! – mondta közben.
Majd ment ismét a buszhoz. Harmadnap azonban már egészen különleges dolog, vagyis esemény történt. Laci hamarabb elkéredzkedett a gyárból. Megy haza, amikor egy kigyúrt, de tizenhét évesnél többnek nem látszó fiatalt lát. Megint horogkeresztet rajzolt. Laci nyakon csípte.
– Hát te mit csinálsz?
A fiatal rögtön berezelt.
– Én… én… Semmit…
Laci már éppen egy pofont akart lekeverni, mire a rendőr most épp jött.
– Mi folyik itt?
– Ez a fiatal rajzolgatja a horogkeresztet. – mondta Laci a rendőrnek.
– Igaz ez? – kérdezte a rendőr a fiatalt.
– Igen. Én voltam.
– Na jól van – most megkapod a magadét – mondta a rendőr a cigány Lacira kacsintott.
– Na gyere csak velem!
Laci nem hitt a szemeinek. Ez a rendőr aztán tényleg nem egy fajgyűlölő ember. S a rendőr vitte a kocsijához bebilincselt kézzel a tar fejűt. Amikor beültette a cigánygyűlölőt a kocsiba, Lacinak csak a kezével intett egy okét s elhajtottak. Laci meg boldog szívvel ment a buszmegállóhoz. Úgy látszik, egy cigánynak mégis nehéz beilleszkednie a társadalomba, de fő, hogy türelem rózsát terem. És a rendőr helytállása ebben az ügyben.