686. szám Vers

Egy fa panaszai

By

Boldogság volt osztályrészem,
és nem gondoltam arra:
vajon ezt a beton eget,
milyenféle kéz tartja.

Lábam alatt lengő páfrány,
gyantám mézszínű szurok,
nőttem én már ezer évet,
tovább nőni nem tudok.

Társaimmal együtt éltem,
amíg erőmből maradt:
darazsaknak adtam otthont,
altattam a madarat.

Gyakran fürkésztem az eget,
most engem az ég figyel.
Tegnap fűrész berregett fel,
nem tudtam, hogy félni kell.

Ilies Renáta

You may also like